Kiderült, hogy mitől vagyunk mi, magyarok boldogok igazán

A család és a párkapcsolat a boldogság záloga

A magyarok többsége (53%) boldognak tartja magát. De vajon mitől vagyunk boldogok? Azok éreznek leginkább így, akik elégedettek a családi életükkel (73%), együtt élnek a párjukkal (63%), illetve gyermekükkel (64%), akik 300 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkeznek (65%), valamint a stresszmentes munkát végzők (60%). A közelmúltban elvégezett reprezentatív kutatás azt is megállapította, hogy kifejezetten boldogtalannak a magyar emberek kevesebb mint ötöde érzi magát.

Leggyakrabban a megélhetés, a munka, az anyagiak foglalkoztatnak bennünket. Mégsem ezek, hanem a családi és párkapcsolatok határozzák meg, hogy boldognak érezzük-e magunkat. Ez olyannyira így van, hogy bár a karrierünkkel és az anyagi helyzetünkkel vagyunk általában a legkevésbé elégedettek (42 és 31%-ban), ha a családi, baráti és párkapcsolatainkat rendben érezzük, sőt az egészségünk is rendben van, a munkahelyi és pénzügyi gondok sem fosztanak meg minket a boldogságtól.

Félünk a magánytól, mégsem beszélgetünk

A válaszadók visszajelzései szerint tehát azt, hogy mitől vagyunk boldogok és mennyire vagyunk azok, azt leginkább kapcsolataink határozzák meg. Még tovább nehezíti azonban a helyzetet, hogy azok között, akik boldogtalannak érzik magukat, gyakrabban üti fel a fejét az aggodalom az egyedüllét, a családi kapcsolatok vagy a párkapcsolat megromlása miatt. Míg az egzisztenciális aggodalmakat tekintve viszonylag kicsi a különbség a boldogabbak és boldogtalanabbak között (60 és 68%), a kapcsolatok megromlásánál már 12-19 százalékpontos különbségek tapasztalhatók.

Ráadásul a magukat boldogtalannak tartók sokkal kevesebb dolgot osztanak meg a hozzájuk közel állókkal. Pedig a megkérdezettek 88 százaléka kiemelten fontosnak tartja a nagy beszélgetéseket, ez lehet szerintük a boldogság záloga, mert ezek nem csupán a lelki teher megosztása miatt jók, hanem akár megoldási javaslatokat is kaphatunk ilyenkor.

A cikk a következő oldalon folytatódik.