A világ első sorozatgyártott hidrogén üzemanyagcellás elektromos személyautója mellett immár a megújuló energiaforrások optimális kihasználását lehetővé tévő technológiával hajtott buszt, teherautót és targoncát is kínáló Toyota októberben, a Tokiói Autószalon bemutatta a lenyűgöző vadonatúj személyautó Mirait. Működés közben volt látható a városi busz Sora is, amelyből mintegy 100 darab áll majd szolgálatba a 2020-as Tokió Olimpia megkezdéséig. Az ötkarikás játékokon a Toyota hozzávetőleg 3700 mobilitási eszközzel és/vagy járművel áll majd rendelkezésére.

Mindezen fejlesztések mögött vezető fejlesztőmérnökként pedig egy hihetetlenül energikus és tehetséges fiatal mérnöknő Jackie Birdsall áll, aki nem riad vissza a társadalmi és technológiai tabuk ledöntésétől. Mit gondol a Toyota Mirairól, az üzemanyagcellás technológiáról, illetve hogyan boldogul ebben a férfiak dominálta világban?

Mérnökként az üzemanyagcella-tervezés a karriercélja?

Már középiskolás koromban beleszerettem az izomautók és a szupersportkocsik világába, akkoriban mindenünk volt a sebesség. Az egyetemen leginkább a hajtáslánc érdekelt, fel is vettem egy új szakot, ami a hibrid járművekkel foglalkozott. Az első előadáson az olajkitermelési csúcs volt a téma. A globális felmelegedésről, a klímaváltozásról még szó sem volt, de az olajkitermelési csúcsról igen, így az előadás jelentős részében a fosszilis üzemanyagok elégetésének negatív hatásait taglalták. Abszurd volt hallani, hogy minden, ami számunka fontos, tönkreteszi a bolygót. Ez felébresztett bennem valamit, amiről addig nem volt tudomásom – de végül is éppen erre való az egyetem.

A legelső megbízásom a DaimlerChrysler RTNA-nél (Research and Technology North America) volt Sacramentóban, ahol a NECAR 4A jelzésű üzemanyagcellás jármű prototípusán dolgoztam. Két világ találkozott itt: lehetőségem volt kedvenc területemen, a hajtásláncokon dolgozni, ugyanakkor a zéró kibocsátású hajtásláncok fejlesztésével megoldani a fentebb említett hatalmas problémát. Azonnal éreztem, hogy ez az, ezt akarom csinálni! 2003-at írtunk, és azóta is ezen dolgozom.

A cikk a következő oldalon folytatódik.