Ma egyetlen gombnyomással bekapcsoljuk a légkondicionálót, és máris kevésbé tűnik félelmetesnek a kinti 40 fok. Dubai régi építőmesterei azonban évszázadokkal ezelőtt még nem számíthattak kompresszorokra és klímaberendezésekre. Helyette magát a környezetet használták fel arra, hogy elviselhetőbbé tegyék a sivatagi hőséget – és meglepő módon ezek a módszerek ma is működnek.

Az Al Fahidi történelmi negyed szűk utcáiba belépve a forró dubai napsütés után szinte azonnal érezhető a különbség. A magas falak árnyékot vetnek, a keskeny sikátorok pedig úgy vezetik a levegőt az épületek között, mintha természetes szellőzőrendszerként működnének.

A környék egyik legérdekesebb építészeti eleme a barjeel, vagyis a hagyományos szélfogó torony. Ezeket már a 18. században is használták a lakóépületek természetes szellőztetésére. A megfelelően kialakított tornyok a magasabban áramló, hűvösebb levegőt az épület belsejébe vezették, miközben a melegebb levegőt kifelé terelték. A módszerrel a belső hőmérséklet akár 10 Celsius-fokkal is csökkenthető volt.

A sivatagban nem a klímát kellett bekapcsolni, hanem a házat kellett jól megépíteni

Ahmed Al-Jafflah, a Sheikh Mohammed bin Rashid Al Maktoum Kulturális Központ előadója szerint a régi épületek tervezésénél alapvető szempont volt, hogy azok alkalmazkodjanak a sivatagi környezethez.

A barjeelek lényegében természetes légcsatornaként működtek. A torony a magasabban mozgó levegőt befogta, majd az épület belsejébe irányította, miközben a felmelegedett levegő távozhatott. Nem kellett hozzá elektromos motor, kompresszor vagy bonyolult vezérlés – csak jól átgondolt építészet.

A szélfogó tornyok azonban csak egy részét jelentették a rendszernek. A régi dubai házak belső udvarai szintén fontos szerepet játszottak. Éjszaka lehűltek, a hidegebb levegő pedig később beáramlott a körülöttük elhelyezkedő helyiségekbe.

A mashrabiya, vagyis a perforált árnyékoló rács szintén több feladatot látott el. Csökkentette a közvetlen napsugárzást, segítette a szellőzést, miközben azt is lehetővé tette, hogy a lakók megőrizzék magánszférájukat. Így a természetes fény, a levegőmozgás és az intimitás egyszerre kaphatott helyet.

Ehhez jöttek még a világos színű homlokzatok, amelyek kevésbé nyelték el a napsugárzás energiáját.

Amit ma fenntartható építészetnek hívunk, azt régen egyszerűen jól csinálták

A különösen érdekes az, hogy ezek a több száz éves megoldások ma ismét figyelmet kapnak. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak és intenzívebbek a hőhullámok, miközben az épületek hűtése hatalmas energiaigénnyel jár.

Nem meglepő tehát, hogy az építészek egyre gyakrabban nyúlnak vissza a régi, passzív hűtési módszerekhez.

Jó példa erre az Abu-Dzabiban található Masdar City, amelynek tervezésénél szintén felhasználták a hagyományos emírségi építészet egyes alapelveit. A szorosan kialakított utcák természetes árnyékot biztosítanak, a megfelelően kialakított légcsatornák pedig segítik a levegő mozgását és a természetes hűtést. Az itt található épületek akár 40 százalékkal kevesebb energiát használhatnak, mint az Egyesült Arab Emírségek más részein található épületek.

A módszer ráadásul már messze nem csak az arab világban jelenik meg. A barjeelek és mashrabiyák modern értelmezéseivel a világ különböző pontjain is találkozni lehet, többek között a londoni Royal Chelsea Hospital és az Abu-Dzabiban található Louvre építészetében.

Lehet, hogy a jövő építészete valójában a múltból érkezik?

A globális felmelegedés miatt a városoknak egyre komolyabb kihívást jelent a hőség kezelése. A légkondicionálás természetesen továbbra is fontos eszköz, de önmagában egyre kevésbé tűnik ideális megoldásnak, különösen akkor, ha közben az energiafogyasztást is csökkenteni szeretnénk.

Vrushali Mhatre, a Heriot-Watt Egyetem építészprofesszora szerint éppen ezért érdemes újra megvizsgálni azokat az egyszerű, alacsony technológiai igényű módszereket, amelyeket korábban már sikerrel alkalmaztak. A lényeg szerinte az, hogy az épületeket ne mindenhol ugyanúgy tervezzük, hanem vegyük figyelembe az adott környezet időjárási sajátosságait.

Dubai régi épületei így egészen különleges üzenetet hordoznak a jövő számára. Lehet, hogy a következő generációs városok hűtéséhez nem mindig újabb és újabb technológiára lesz szükség. Néha elég lehet újra felfedezni azt, amit az előttünk élők már rég tudtak: a legjobb klímaberendezés néha maga az épület.