A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben már nem csak COVID-19 álhírek okoznak problémát a közösségi médiában. A korlátozások és karantén okozta frusztráltság sok esetben olyan magatartást hoz ki az emberekből, amelyet normál esetben nem tanúsítanának. Sokan pedig éppen a közösségi médiumokat használják feszültséglevezetés céljából. Hiszen ott akár arc és név nélkül is beleszólhatnak egyes témákba, kiírhatják magukból a frusztrációjukat. Ez azonban azt is jelenti, hogy ilyenkor jelentősen megnőhetnek a szélsőséges viselkedések, valamint a verbális agresszió mértéke is.
COVID-19 álhírek az interneten
Világszerte megnőtt a közösségi médián eltöltött idő és ezzel együtt a kommentek száma a koronavírus okozta egészségügyi vészhelyzetben. A kommentek olvasgatása sosem volt jó ötlet azok számára, akik szerettek volna nyugodt életet élni. A járvány miatt most azonban valósággal felrobban az internet a vitáktól és az egymást piszkáló emberek véleménybombáitól. A véleménykülönbségekkel önmagában persze nincs baj. A Facebook és a Twitter egyrészről megkönnyítik a vírussal kapcsolatos eszmecserét, ugyanakkor sajnos lehetővé teszik a szenzációhajhász és a téves információk terjedését is. Ez utóbbi viszont már káros hatással jár az emberekre nézve.
A koronavírus-járvánnyal egyidejűleg megjelentek az álhírek is az interneten. A legveszélyesebb tartalom között szerepelnek a pontatlan egészségügyi tanácsok a fertőzés „megelőzése” vagy „gyógyítása” érdekében. Vagy amikor egy adott gyógyszer csodálatos hatásait emlegeti valaki. Egy iráni kisfiú például azért vakult meg, mert az interneten terjedő álhírhullám hatására többen azt hitték, hogy a metanol hatásos lehet a járvány visszaszorításában. Nigériában három ember túladagolta a klórkinint ugyanezen okokból. A közösségi médiát felhasználva az ilyen és hasonló koronavírus álhír vagy pontatlan állítás veszélyt jelentenek nemcsak az egyénre, hanem a közegészségre is.
Az emberek szokatlan cselekedetei és sokszínű véleménye a helyzettel kapcsolatban rávilágítanak arra, mennyire összefolyik a hiteles és hiteltelen információ. Sok esetben az önmagát szakértőnek beállító, magabiztosan kommunikáló megmondóembereknek hisznek inkább a fogyasztók, mintsem a nehezen emészthető, sokszor nem túl egyértelmű adatoknak és hivatalos tájékoztatóknak. Sokan a vitákat is aktívan követik és akkor is kiállnak egy-egy népszerűnek tűnő nézet mellett, ha valójában nem rendelkeznek mögöttes tudással a témával kapcsolatban.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
Személyre szabott álhírek
Az egyik legnagyobb probléma, főleg a Facebookon, hogy egy kvázi információs buborékba vagyunk belekényszerítve. Ez azt jelenti, hogy maga a platform is, az okos algoritmusoknak köszönhetően, csak olyan bejegyzéseket részesít előnyben, amelyekről azt hiszi, hogy minket érdekelhetnek. Ezek olvasása csak megerősíti bennünk a tudatot, hogy igazunk van, esélyt sem adva az agyunknak, hogy megkérdőjelezzen néhány szélsőségesnek tűnő információt. Ha valaki mondjuk komment formájában vitatja nézeteinket, az ilyen eleve stresszes, frusztráltabb időszakban, nem elgondolkoztat, hanem inkább védekező reakciót vált ki belőlünk.
A közösségi média hasznosnak bizonyulhatna akkor, ha sok különböző álláspont képes lenne egyszerre megjelenni rajta. Egy pesszimistább álláspont szerint a közösségi média pozitív hatásai elenyésző mértékűek ahhoz a káoszhoz képest, ami manapság jellemzi ezeket a platformokat. A valós szakemberek, akik fontos, akár életmentő információkat osztanak meg, jelentős ellenszélben kell, hogy dolgozzanak. Ők, akik hiteles információval szolgálnának, rögtön szemben találják magukat a megmondóemberekkel és a trollhadsereggel, akik jórészt maguk is álhíreket, szenzációhajhász történeteket terjesztenek.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
A félelem jó, de csak bizonyos dózisban
A közösségi médiában feltűnő koronavírus „szakértők”, akik a COVID-19 álhírek terjesztői, a felelősek azért, ahogyan a társadalom reagál bizonyos dolgokra. Az emberek jellemzően mindig a fősodrot követik. Ezért ha arról értesülnek mondjuk a közösségi médiában, hogy sokan pánikvásárlásba kezdtek, nagyobb az esély, hogy ők maguk is elkezdik megrohamozni a boltokat. A félelem és szorongás által kiváltott magatartásformák – például a WC-papír és kézfertőtlenítők pánikszerű felvásárlása – normalizálódnak és tovább terjednek, mivel élteti őket a közösségi média.
A szakértők szerint egyébként egy egészséges mértékű félelemre még szüksége is van a társadalomnak. Főleg igaz ez egy ilyen gyorsan változó válság idején. Khudejah Ali, a hamis hírek kutatója megállapította, hogy az állami üzenetekben egy óvatos félelemkeltés akár ösztönzően is hathat. Sőt, akár még fokozhatja is a társadalom elkötelezettségét az ügy iránt. Ha az ilyen üzeneteket olyan hasznos információkkal kombinálják, amelyek segítenek az embereknek megvédeni magukat vagy diagnosztizálni a tüneteket, akkor „erőteljes és cselekvőképes egészségügyi kommunikációs üzeneteket lehet létrehozni, melyeket széles körben osztanak meg a felhasználók.”
Forrás: Médiapiac