BMW iX3 M50 teszt: a villanyautó, amelynél először nem a töltés jut eszedbe

A Pilisben van egy-két kanyar, amelyik nagyon gyorsan eldönti, mennyire őszinte egy autó. Nem kell hozzá versenypálya, nem kell hozzá sisak, még csak különösebb hősködés sem. Elég egy emelkedő, egy visszafordító, egy rosszabb burkolatú ív, majd egy rövidebb egyenes, ahol kiderül, hogy az autó csak erős, vagy tényleg egyben van. A BMW iX3 M50 esetében ez a kérdés hamar eldőlt. Nagy, elektromos SUV létére nem úgy mozgott, mint egy nehéz tárgy, amelyet a teljesítmény próbál kompenzálni, hanem mint egy gondosan összerakott BMW, amely történetesen villanyautó.

Para vagy nem para – ez itt a kérdés

Az elektromos autókról még mindig sokszor a töltés felől beszélünk. Mennyi a hatótáv? Hol lehet tölteni? Meddig állunk ott? Mi van, ha nem működik az oszlop? Mi van, ha hideg van, ha nyaralunk, ha sietünk, ha gyerekkel vagyunk, ha Balatonról hazafelé mindenki ugyanarra a töltőre érkezik? Ezek jogos kérdések, mert az elektromos autózás egyik legnagyobb pszichológiai akadálya nem is maga a technika, hanem az előre aggódás. A BMW iX3 M50 legnagyobb erénye éppen az, hogy ezt az aggodalmat nagyon gyorsan lecsendesíti. 

A gyári adatok szerint az új iX3 nagy, 108,7 kWh-s nettó akkumulátorral érkezik, és a modell WLTP-hatótávja felszereltségtől függően akár 805 kilométer is lehet. A BMW mérnökei egy külön hosszútávú menetben 1000 kilométert is megtettek vele egy töltéssel, ami nyilván nem a mindennapi, sietős, klímás, autópályás életet jelenti, hanem azt mutatja meg, hogy mennyi tartalék van ebben a technikában, ha minden körülmény és vezetési stílus az energiahatékonyságról szól.

Nálam az átlagfogyasztás 20 kWh/100 km körül alakult. Ez már egy valósabb, magyar utakhoz, tempóhoz, szerpentinhez, városhoz, autópályához közelebb álló érték. Ha a 108,7 kWh-s nettó akkumulátorkapacitással számolunk, akkor ez nagyjából 543 kilométeres hatótávot jelent. Nem prospektusban, nem laborban, hanem fejben is könnyen kezelhetően: több mint ötszáz kilométer. Ez az a szint, ahol az ember már nem minden indulás előtt százalékokat nézeget, hanem egyszerűen használja az autót.

És itt kezd érdekessé válni az iX3. Mert egy elektromos SUV-nál az ötszáz kilométer körüli reális hatótáv nem csupán kényelmi extra. Megváltoztatja az autóhoz való viszonyt. Másként ülsz be. Nem úgy, hogy vajon elég lesz-e, hanem úgy, hogy hová menjünk vele. Ez a mondat pedig egy BMW-nél mindig is sokat számított.

BMW-e igazán?

Az iX3 M50 nem kis autó, és nem is próbál annak látszani. Van benne anyag, tér, akkumulátor, technika, komoly tengelytáv, rendes utastér. Mégsem lomha. A Pilis szerpentinjein különösen feltűnő volt, hogy a mérnökök nem engedték el azt a régi BMW-s alapállást, miszerint a vezetőnek legyen dolga és legyen öröme. Egy elektromos autóban a gyorsulás ma már nem nagy varázslat. Sok villanyautó lő ki döbbenetesen, aztán az első lendület után kevés karakter marad. Az iX3 M50 ennél kulturáltabb. Gyors, de nem vásári mutatványként gyors. Inkább úgy, hogy mindig van benne még tartalék.

Ez az élményszerű vezetés átjön. Nem úgy, mint régen egy sorhatos benzines BMW-ben, ahol a motor hangja, járása, felépülő ereje adta a főszerepet. Itt más a nyelv. Csendesebb, sűrűbb, gyorsabb, digitálisabb. De a jó BMW-s alapérzet, az irányíthatóság, a test és a gép közötti rövid út, a kanyar előtti kis készülődés és az ívből kifelé érkező elégedettség nem tűnt el. Csak átalakult.

Női szemmel

A külsővel kapcsolatban elsőre a fényezés maradt meg. Az a lilás árnyalat, amelyben a tesztautó tündökölt, ritka jó döntés volt. Nem harsány, nem cukorkaszín, nem is az a tipikus „prémiumszürke”, amelyből ma már minden parkoló tele van. Fényviszonytól függően más arcát mutatta: árnyékban mélyebb, komolyabb, napfényben szinte vibrálóbb, elegáns, de egyedi. Egy ilyen autóhoz jól áll, ha nem akar láthatatlan lenni. Az iX3 formája eleve új korszakot jelez a BMW-nél, és ehhez a szín ad egy kis további bátorítást. Nem túl sokat, pont eleget.

Az új BMW-k formavilága szokott vitákat indukálni, és valószínűleg ez az iX3 sem lesz mindenkinek első pillantásra szerelem. De élőben működik benne valami, amit fotón nehezebb átadni. A karosszéria tisztább, kevesebb rajta a felesleges izommutogatás, a részletek modernebbek, az arányok pedig jóval komolyabb autót rajzolnak ki. Ez már nem egy elektromossá alakított X3-érzet, hanem egy új alapokra épített, önálló villany-BMW.

Csinos beltér, ahol minden a panorámáról szól

Belül még látványosabb a váltás. Az újszerű műszerfal-elrendezés elsőre szokatlan, aztán hamar kiderül, hogy nem öncélú. A BMW Panoramic iDrive logikája nem a régi műszeregységet próbálja digitálisan utánozni, hanem másként rendezi el az információt. A vezető előtt nem a megszokott óracsoport dominál, hanem egy széles, szélvédő alatti információs sáv és egy nagy központi kijelző veszi át a főszerepet. Ettől az egész műszerfal levegősebb, nyitottabb, kevésbé zsúfolt.

A legjobb benne, hogy nem érződik összedobált ötletnek. Sok mai autóban a minimalizmus inkább spórolásnak hat: eltűnnek a gombok, aztán minden funkció három almenü mélyére kerül. Az iX3-ban is kell tanulni az új rendszert, de a koncepció átgondolt. A fontos információk jó helyre kerülnek, a szemnek nem kell állandóan mélyre esnie, és az utastérben van egy olyan futurisztikus, mégsem rideg hangulat, amely jól illik az autó karakteréhez.

Ez különösen hosszabb úton számít, elöl kényelmesen lehet ülni, hátul is van hely rendesen, a csomagtartó pedig családi használatra is értelmezhető méretű. Nem az az autó, amelyben négy ember és a csomagok már kompromisszumos kirakósjátékká válnak. Inkább az, amelyben egy hosszabb hétvége, egy alpesi út, egy horvátországi nyaralás vagy egy téli síelés nem logisztikai rémálom, hanem teljesen reális program.

Az utastér minősége is ehhez a hosszútávú karakterhez igazodik. Nem bazári, hanem igényes. Ez nálam nagy különbség. A jó anyagok, a tiszta illesztések, a kényelmes ülések és a tágas tér együtt nem azt mondják, hogy „nézd, mennyire prémium vagyok”, hanem azt, hogy sok órát el lehet itt tölteni fáradás nélkül. Egy családi elektromos SUV-nál ez fontosabb, mint bármilyen látványos trükk.

Boldogok a töltekező gyerekek

Persze trükkből is jutott egy kedves. A töltési élményt videójátékok is színesítik, ami elsőre apróságnak tűnik, de gyerekkel utazva hirtelen nagyon is értelmet nyer. Mert aki töltött már autót türelmetlen gyerekkel a hátsó ülésen, az pontosan tudja, hogy a 10–20 perc néha hosszabbnak érződik, mint egy teljes munkanap. Ha ilyenkor van valami játékos, látványos, autóba épített figyelemelterelés, az nem gyerekes extra, hanem családi békefenntartó eszköz. Menő, mert a gyerekek annak érzik, és hasznos, mert a szülő is kap pár nyugodtabb percet.

A töltés egyébként papíron is erős pont. Az új iX3 800 voltos architektúrára épül, és akár 400 kW-os DC-töltési teljesítményt is tud. Ideális körülmények között 10 perc alatt több száz kilométernek megfelelő hatótáv tölthető vissza, a 10-ről 80 százalékra töltés pedig nagyjából 21 perc. A valóságban persze ehhez megfelelő töltő, megfelelő akkumulátor-hőmérséklet és jó körülmények kellenek, de az irány egyértelmű. Ez már nem az a villanyautós korszak, amikor az ember egy hosszabb útnál hosszú megállókkal számolt.

Parádé nem csak papíron

A BMW iX3 M50 attól parádés autó, hogy nem egyetlen tulajdonságával akar megnyerni. A hatótávja a legnagyobb előnye, ez egyértelmű. De ha csak ennyi lenne, akkor jó elektromos tárgy lenne, nem jó autó. Itt viszont a hatótáv mellé érkezik egy igényes, újragondolt belső tér, valódi utazóautós kényelem, gyors töltés, erős teljesítmény, és ami számomra különösen fontos: vezetési karakter. Nem régi módon, nem benzingőzzel, nem hanggal, hanem pontos, magabiztos, modern BMW-s módon.

Az új BMW iX3 M50 nem olcsó ígéret, nem divatos elektromos kütyü, hanem komoly utazóautó, amelyben a Pilis útjain kanyarogva végre nem a töltés körüli félelem diktál, hanem az utazás élménye. És ez a klasszikus autózás felől nézve talán a legjobb hír.