Sivatag és háborús övezet
Új-Zéland és Nagy-Britannia között légvonalban valamivel több mint 18 ezer kilométer a távolság (azaz a két ország szó szerint a világ két ellentétes pontján fekszik), de közúton ennél jóval többet kell utazni. Főleg, ha nem nagyon állnak rendelkezésre utak. A fiatal pár áthajózta a Land Cruisert Malajziába, ahonnan Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Mianmar, India, Nepál, Pakisztán és Irán érintésével érték el Európát.
A 40 ezer kilométeres út során nem siettek. Egyrészt, mert autójuk végsebessége nem haladta meg a 90 km/h-t, másrészt mert percről percre jobban élvezték a nomád világjárást. Sivatagokon, magas hegyeken és háborús övezeteken keltek át – egy faluban szájtátva bámulták őket a gyerekek, akik még soha nem láttak európai embert, másutt merénylőtől félve noszogatta őket gyors továbbhaladásra alkalmi kísérőjük –, Toyotájuk pedig mindvégig megbízható társnak bizonyult.
A tíz hónapos kaland végén Bristolban újabb, hosszabb útra indultak: Joss megkérte Romy kezét, aki természetesen igent mondott. A pár Skóciában készül letelepedni, ám előtte beiktatnak még egy expedíciót, mert, ahogy Joss fogalmazott: „A bristoli sétáknak valahogy megkopott a varázsa”. A tervek szerint Alaszkából egészen Patagóniáig autóznak le – természetesen a családtaggá vált Toyotával.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
