Téli vezetés = félelem és reszketés?
De mit tegyen, aki tart a havas, jeges úton való vezetéstől? Tényleg üljön át a BKK/Volán/Máv valamelyikére? Vagy merészkedjen ki az utakra, és imádkozzon, hogy odaér ahova indult? Erre nincs és nem is lehet egzakt választ adni. Az, aki úgy érzi, rettegés az az idő, amit a kocsiban töltene, a téli vezetés nem neki való, nem bízik magában, és nincs is tapasztalata, az vagy gyakoroljon olyan helyen, ahol alig van forgalom, vagy menjen el egy vezetéstechnikai tréningre, ahol balesetmentesen próbálhatja ki, milyen az, amikor megcsúszik a kocsi, jön a jég, vagy megdobja valami a gépjárművet. Az adrenalin szint így is garantáltan emelkedni fog, de legalább a kocsi és a sofőr is egyben marad.
Azt nem ígérem, hogy nem fog remegő lábbal kiszállni a vezetőülésből, de gyakorlással sokat lehet fejlődni. Én egy életre megtanultam, milyen ha megpördül alattunk a kocsi, és milyen tehetetlennek érzi magát az ember, akár egy fél milliós kisautóban, akár egy több tízmilliós prémiumban ül. Az egyetlen különbség, hogy éles helyzetben utóbbiban tetszik vagy sem, sokkal jobbak az életbenmaradási esélyek. Aki retteg a téli vezetés miatt, kerülje azt a néhány napot, amikor a jég az úr az utakon. Aki meg úgy érzi belevágna, az kísérletezzen, tesztelje magát és a kocsit. Az anyázókra meg legyinteni kell, ők ugyanis mindig voltak, vannak és lesznek.
