– avagy hogyan rabolta el a szívemet a három gyerkőc, a család, egy übercuki szőrös négylábú, és a fotózás mellett egy városi crossover, háromszor is?
Toyota C-HR 2.0 GR Sport használt teszt – a tulajdonos szemszögéből
Azt hiszem, szeretem… Jó vele. Mellette önmagam lehetek: vidám vagy szomorkás, fellegekben járó (hiszen SKY) vagy sírós, vicces vagy komoly, épp amilyen kedvem van. Nem baj, ha túl hangosan (és hamisan) énekelem a kedvenceimet, nem nevet ki érte. Csak egy mozdulatomba kerül (na jó, inkább kettőbe, amíg D-be teszem), és elvisz bárhová, ahová kérem. Nem kiabál (mert hybrid). Azt hiszem, szeretem. Még ha „csak” az autómról van is szó…
Egy kis történelem és a szerelem kezdete
A Toyota C-HR fejlesztése sok-sok évvel ezelőtt, még 2013-ban indult, a gyártás pedig 2016 novemberében kezdődött el. Japánban 2016 decemberében érkezett meg a piacra, Európában 2017 elején kezdték el értékesíteni. Én pedig örökké hálás leszek Kazuhiko Isawa-nak, a Toyota vezető tervezőjének ezért a kivételes és merész formavilágért, amit megálmodott ennek az autónak.
C-HR-es „pályafutásomat” 2019 októberében kezdtem egy első generációs, Active felszereltségű 1.8 hybriddel, és biztosan állíthatom, hogy az átvételének napján nem volt nálam boldogabb ember a Földön. Hiába volt csak egy egyszerű, alap felszereltsége, nekem ő mégis mindig különleges marad. Ő volt az első saját autóm, az első hybrid autóm, és az első, akivel igazán Élmény lett a vezetés, így nagybetűvel.
Egy év és 16 000 álomszép közös km után úgy adódott, hogy váltani tudtam egy facelift verzióra, executive + tech felszereltséggel, szintén az 1.8-as motorral – és egyéni rendszámmal: ő lett SKY, kiegészítve a születésnapommal. Hatalmas változás volt az alapfelszereltséghez képest: végre lett holttérfigyelőm a visszapillantó tükrökben, hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztetőm, kormányfűtésem, valamint szekvenciális irányjelzőm (vagy ahogy én nevezem, „futóindexem”, ami tudom, apróság, de én teljesen oda vagyok érte). SKY és én nagyon boldog 53 000 km-t töltöttünk együtt.
Amikor 2023 nyarán megjelent az új, 2. generációs Toyota C-HR, nagyon kíváncsivá tett, de valahogy egyelőre nem érkezett el az a wow-érzés, amit az 1. generációt látva azonnal éreztem és érzek a mai napig. Viszont nagyon kedvező akciókat vezetett be a Toyota a kifutó modellre, így egy hirtelen jött lehetőség és ugyanilyen hirtelen jött döntés után pár héttel már egy 1. generációs, GR Sport felszereltségű, 2.0-s motorral szerelt C-HR-ben találtam magam.
SKY kettő (mert az egyéni rendszámom természetesen maradt velem) GR Sport mivoltából fakadóan kapott egy cseppet extrább külső és belső teret, és némi plusz lóerőt, de egyébként ugyanaz a mosolygós, cserfes, huncut szépség maradt, mint amilyen eddig is volt. Lássuk hát őt!
Extravagáns külső
Ívek és domborulatok, határozott vonalak, dinamikusság és érzékiség… igen, még mindig a C-HR-ről van szó.
Ha megnézzük a koncepcióautót, és azt a formát, ami végül gyártásba került, nem sok eltérést találunk. Ahogy ránézek az autómra, mindig egyfajta kettősség jut eszembe a külsejéről, és ez az, ami számomra nagyon izgalmassá és megunhatatlanná teszi. Itt egy szép ív, amott egy határozott él, vagy egy-egy kedves apróság (például a kis légterelők a hátsó lámpatest oldalán), amin megakad a szemem.
A GR Sport felszereltség esetén gyárilag feketére fényezett a tető és a visszapillantó tükrök, az első lökhárító, valamint a Toyota embléma is fekete. Számomra ez a kontraszt az elegáns platina gyöngyfehér fényezéssel még eredetibbé és markánsabbá, de egyben elegánssá teszi az autóm megjelenését. A fekete zongoralakk oldaldíszléc és a 19” könnyűfém, 5 duplaküllős, ezüst-fekete keréktárcsák még tovább emelik ezt az eleganciával kevert határozottságot és szépséget.
A gyönyörű, íves led nappali menetfény olyan, mint egy cicaszem, és már messziről látva felismerem, hogy egy C-HR jön velem szembe.
Kilépő fényként a C-HR embléma kivetítése a földre a visszapillantó tükrökből pedig már csak hab a tortán: annyira wow-érzés volt, amikor először megláttam!
Akárhányszor visszanézek erre a szépségre a parkolóban, a mai napig ugyanúgy rácsodálkozom, mint a legelső pillanatban, és legszívesebben ugrándoznék örömömben, mint egy lökött tini, hogy ő az én autóm.
A jól ismert Toyotás belső
A megszokott gyémántmotívumok az ajtók belső felületén ugyanúgy megtalálhatóak a GR Sportban is, mint a többi felszereltségben. A fekete Alcantara sportülések szürke színű betéttel, és szürke-piros varrással teszik egyedivé, és egyben kényelmessé a belső teret. A vezetőoldali ülés elektromosan állítható, ami megkönnyíti a beállítását. Egyfajta kontraszt az utastérben is megtalálható a puha tapintású felületek és fényes zongoralakk fekete betétek által. Bármerre nézek, itt is, ott is feltűnik egy-egy GR embléma: a kormányom, az indítógombon, az első ülések háttámláján, sőt, még a pihe-puha, süppedős plüss csomagtértálcába is bele van hímezve. A kormány finom tapintású, a kapcsolók érzésre puhán működnek, a műszerfal képe számomra megfelelően éles és kontrasztos. A középen található 8″ színes érintőképernyőn megjeleníthető a gyárilag beépített felhő alapú navigáció, de az integrált Apple Carplay és Android Auto segítségével a telefonomat is csatlakoztathatom hozzá. Mivel én Waze-párti vagyok és a saját, előre összeállított Spotify zenelistámat részesítem előnyben, így ahogy indítom az autót, azonnal élek is ezzel a lehetőséggel.
A hátsó ülések szintén kényelmesek, viszont maga a tér hátul nem túl tágas, és a hátsó ablakok mérete is kisebb a megszokottnál. Emiatt talán nem az a kimondottan nagy családi autó, bár egy vagy két gyermeknek úgy gondolom, kényelmesen elegendő a hely. Ha még autósülés kell a pici(k)nek, érdemes a 360°-ban forgathatót választani, így ki-és beszálláskor elég elfordítani a megfelelő irányba az ülést, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat. Mindezekért a fentebb leírt apró kényelmetlenségekért kárpótol az egyedi formavilág, ezért ez úgy gondolom, megbocsájtható az autónak. Nálunk a hátsó üléssor egyébként is a szőrös négylábú, Toffee privilégiuma, aki szerencsére hozzám hasonlóan imád autózni (persze szigorúan vízhatlan ülésvédőn utazva, és hámmal, valamint kutya biztonsági övvel becsatolva).
A csomagtér mérete a 358 liter, ez a 2.0 motorral szerelt verzióban 19 literrel kisebb, mint az 1.8-as motorú esetén (ennek oka, hogy az előbbiben nagyobb méretű Ni-MH hajtóakkumulátor található). Ez a csomagtér méret – annak figyelembevételével, hogy az autót nálunk csak én használom, és van mellette egy nagyobb, családi autónk – nekem teljesen megfelelő. Még épp belefér a három gyerkőc iskolatáskája a tornazsákokkal (és néha a kislányom rollerével) együtt, és kényelmesen bele tudok pakolni egy-egy nagybevásárlás után is. Nagyobb csomag szállítása esetén pedig az ülések előre döntésével nyerhetek némileg nagyobb pakoló teret.
A vezetéstámogató rendszerek
Az autóban nagyon sok biztonsági, valamint kényelmi vezetéstámogató rendszer található, ahogy az egy Toyotánál megszokott. Hogy ezek közül melyek azok, amelyeket mindenképp kiemelnék, és hasznos dolognak tartok? Nézzük csak.
Holttérfigyelő a visszapillantó tükrökben (BSM), hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztetés automata vészfékezéssel kiegészítve (RCTA-B), ütközés előtti biztonsági rendszer (PCS) gyalogos-és kerékpárosfelismeréssel, távolságtartó tempomat, sávtartó asszisztens. Végül, de nem utolsó sorban muszáj megemlítenem az intelligens parkoló asszisztenst (IPA) is.
Ha a biztonsági rendszerekről áttérünk a kényelmi funkciókra, fázósként az első két dolog, ami eszembe jut, az a kormány-és ülésfűtés (ez utóbbi csak az első ülésekben található). Még a leghidegebb téli napokon is meglepően hamar, 2-3 perc alatt már érezhetően átmelegszik mindkettő, pedig én nem fedett garázsban állok éjszaka. Ugyanígy nyáron is hamar teszi a dolgát a Nanoe légtisztítós, kétzónás automata klíma.
Nagyon tetszik és kényelmes az intelligens nyitási funkció is: ha ott van a kulcs velem a táskámban (vagy a zsebemben), nem kell bajlódni azzal, hogy előkeressem a táska legmélyebb bugyraiból, és a gombnyomkodással sem, csak lazán és elegánsan hozzáérintem az ujjam az első ajtók bármelyikének kilincséhez, és voilá, már ki is nyílt az autó. Ugyanígy a csomagtérajtó is nyitható. Az autó indítása is ezzel az intelligens, kulcs nélküli módszerrel, az indítógomb megnyomásával lehetséges.
És végül a lényeg, a vezetési Élmény
Igen, vezetési Élmény, így nagybetűvel! Úgy gondolom, egy picit meg kell tanulni hybridül vezetni, és ha ez megvan, attól kezdve ez az autó a nyugalom szigete lesz. A motor eleve nem túl hangos, és az autó jó hangszigetelése miatt a hybridekre hirtelen nagyobb gázadásnál jellemző esetleges „felbőgés” sem zavaró. Imádom, ahogy Guns n’ Roses-t hallgatva „cruising”-olok vele a rakparton a Duna mellett, vagy a dimbes-dombos Balaton felvidéken, és teljesen kikapcsol az a nyugodtság és relaxált érzés, ami ilyenkor átjár.
Viszont meglepő, és nem is gondoltam volna, hogy ennyit számít az a plusz 62 lóerő, amennyivel erősebb a 2.0 motorja az 1.8-hoz képest (184 vs. 122), és hogy ha kell, mennyire oda tudja tenni magát. Én személy szerint annyira éreztem ezt a különbséget, hogy az első napokban szó szerint meg kellett tanulnunk egymást. Szükség volt egy kis időre, hogy összeszokjunk, hogy érezzem, elég egy picit is odatennem a lábam a gázpedálra, és már teszi is a dolgát, ráadásul nem is akárhogyan! Nem gond a kigyorsítás és besorolás, nincs fáziskésés és nincs gondolkodás a motor részéről, hogy akkor most menjünk-e vagy sem. Egyébként a hivatalos adatok szerint a 0 – 100 km/h-t 8.2 másodperc alatt éri el.
Méreteiből adódóan könnyű vele lavírozni a szűk belvárosi utcákon is (az autó teljes hossza 4.395 m, szélessége 1.795 m), és a beparkolás sem okoz nagy nehézséget. Ha esetleg mégis, akkor pedig mentsvárként ott a fentebb említett intelligens parkoló funkció (IPA) funkció, amivel személyes tapasztalataim szerint kifejezetten szűk helyre is nagyon ügyesen beteszi magát az autó.
A gyártó által kommunikált kombinált fogyasztás 5.2 -5.7 l/100 km. Ezt az átlagot tavasztól őszig hozza az autóm is, úgy, hogy a naponta megtett kb. 45 km-es otthon-munkahely közötti távomban van autóút, autópálya bevezető szakasz, és városi vezetés is. Télen picit magasabb (kb. 6.5 l-es) átlaggal jártam, mivel a hidegebb idő miatt többet megy a benzinmotor, kisebb a tisztán elektromosan megtett táv, illetve nálam már a hűvös őszi napoktól kezdve alap a kormány-és ülésfűtés, és a legalább 24 fokra állított belső hőmérséklet, ami szintén emeli picit a fogyasztást. Ezekhez a fogyasztási adatokhoz képest az 1.8-as C-HR nálam nagyjából 1 l-rel fogyasztott kevesebbet (nyáron kb. 4.5 l/100 km, télen 5.5 l/100 km). Hozzáteszem, nem figyelem árgus szemekkel, hogy éppen mennyi fogyasztást látok a műszerfalon, de azért egy-egy szép aktuális út fogyasztás értéket látva mosolyra húzódik a szám, és megdicsérem őt is, és magamat is, hogy milyen ügyesen vezettünk.
Összességében, ahogy mondani szoktam, nekem ez az autó egy négy keréken guruló, 5 csillagos relaxációs kabin. És akárhányszor csak ránézek SKY-ra, annyira boldog és hálás vagyok, hogy ilyen szép autóm lehet! Aki egyébként picit gombhoz a kabátot esete: két éve karácsonyra egy kedves barátomtól kaptam egy Toyota GR Sport sálat, és viccelődtünk is vele, hogy akkor már csak egy GR Sport C-HR kell hozzá… És íme!
