Korábban az ár volt a szempont, most mi alapján válogattatok?
Csak japán autó jöhetett szóba. Rally-rajongóként bármi, ami jól mutat murván. Így akadtunk rá az új kocsira, ami egy bordó, 2001-es, kombi Subaru Impreza volt. Nem az a sziszegő, nagyszárnyú vadállat, de jogsi nélkül jobb volt ez így. 1.6-os, felezőváltós, összkerekes csoda volt a maga 95 lovacskájával. Imádtam! Alig vártam, hogy jogsival a kezemben, hivatalosan is mehessek vele. Két évig volt nálunk, ez idő alatt izgalmas kalandokban, sárban dagonyázásban, hóban csúszkálásban, és persze rengeteg kilométerben volt részünk: a Subaru Impreza új élményeket, barátokat hozott az életünkbe.
Miért kizárólag japán autóban gondolkodtál? Mit szeretsz bennük?
Nem csak a japán autókat, de a japán kultúrát is nagyon szeretem. A japán autós kultúrának pedig nincsen párja! Valahogy a japán gépek mindig kicsit kilógtak a sorból, sokszor már a kinézetük miatt is. Talán emiatt és a pörgős motorok miatt gondolkoztam csak bennük. Eleinte elhessegettük a gondolatot, hogy egy Subarut vásároljunk: drága, erős, jogsi még folyamatban – magyaráztuk magunknak. Így került szóba a Mitsubishi, nézegettünk is egy 2006-os Lancert, de valahogy azt éreztük, nem ez az igazi. Újra képbe került a Subaru, és szembe is jött egy 2001-es Impreza hirdetés, ráadásul ugyanolyan áron adták, mint a Lancert. Kicsit még kérettük magunkat, aztán amikor hónapokkal később még mindig meg volt a hirdetés, úgy döntöttünk, megvesszük.
Miért volt álomautó számodra a bordó Subaru Impreza? Mire használtad?
Mindenre, de viccen kívül mindenre! Nem vagyok kombi-párti, de még azt is imádtam benne, hiszen elfér benne minden, ami például egy ötnapos kempingezéshez kellhet. Kényelmesek az ülései, kézre áll rajta az összes gomb, pöcök, tekerő. Összkerekes, nem kapcsolható, nem állítható, négy lábú és kész. Ehhez társul a felező váltó, aminek a segítségével másztam már ki kerékjáratig érő sárból, faroltam vele laza homokos kanyarokban és hóban. Mindenféle erőlködés nélkül elmegy. Ugyan a motorja kicsike, de friss jogsival szerintem nem is egészséges egy erős autót vezetni. Többen kérdezték, nem gyenge-e. De ugyanakkor kanyarban ugyanazt a tempót tudja stabilan, mint egyenesben, jó az úttartása, stabil, kezes, viszont érezni az utat, nincs agyoncsillapítva mint az új csoda kocsik. A másik a színe… Nő vagyok, fontos számomra az autóm színe, szép az a bordó.
Naponta használtam, dolgozni jártam vele a legtöbbet. Hétvégente pedig kirándulni mentünk vele fel a hegyekbe, le az Alföldre, autós találkozókra, Subarus bulikra. 20-25 ezer kilométert tettem meg vele, ismerem minden rezdülését, magabiztosan tudom lendülettel vezetni, sosem féltem vele. Rengeteget tanultam általa.
Ez alatt mit értesz?
Magát a vezetést is általa tanultam, mert lássuk be: 30-35 óra az autósiskolában nagyon kevés. Az oktatás után már egyedül közlekedtem, nem ültek mellettem, csak a kocsi volt, és én. Egyébként ezzel párhuzamosan sok más autót is vezettem a családtagok és barátok jóvoltából: hatalmas Citroënt, Opel Calibrát, egy közel 300 lóerős Subarut, vadiúj Peugeot-t. A bordó Subaru Impreza segítségével sok mindent megtanultam az autókról is – egészen odáig csak nézegettem a kocsikat, ugyanakkor nem akartam az a nő lenni, akinek majd a partnere mindent megcsinál. Járok szervizbe, oda pedig könnyebb úgy menni, ha el tudom mondani, mi és hol kattog vagy zörög.
Honnan jön a rally-ért való rajongásod? Jársz versenyekre is?
Valahogy ez is a Subaru Impreza vásárlással együtt jött. Sok mindennek utána olvastam, a márka kapcsán pedig kikerülhetetlen volt a rally világa. Előtte is érdekelt az autósport, néztem rallys videókat – főleg a régi magyarokat -, voltam drift-versenyen, gyorsulásin, sőt még Roncs autó show-n is. Ami viszont lekötött teljesen, az a Rally Cross volt, végig izgultam minden futamot Kakucson. Én magam sosem versenyeztem, maximum csak a gondolattal játszottam el. Maradok inkább a pálya szélén, és már nagyon várom a járvány végét, hogy az autós élet is beinduljon.
A következő oldalon megismerheted Dia új autóját, a kék színű Imprezát.
