Timmendorfer Strandból indult a Manta
Az Ascona sportos testvérmodellje, a Manta, párhuzamosan megnyitotta a családi sportkupék növekvő szegmensét. A két típus alváza, futóműve és hajtástechnikája azonos volt, mindkettőben 60-105 lóerős négyhengeres motorokat alkalmaztak.
A sportos kupé, amelynek rája-emblémáját a tengerkutató Jacques Cousteau fotói alapján tervezték, 1970-ben mutatkozott be, hozzá illő helyen, a Balti-tenger melletti Timmendorfer Strandban. Az újszerű, sikkes és sportos Opel Manta megfelelt a korszellemnek. Nagyon mentek akkor az attraktív, családi kupék. Erősödött az individualizmus, és tetszettek a kupé sajátos vonalai. Már az értékesítés első teljes évében, 1971-ben, egyedül Németországban 498.553 példány talált gazdára. A Manta padlóváza, futóműve és motorja azonos volt a testvérmodell Asconáéval. Az aktuális motorgeneráció újdonságaként az 1,6 literes négyhengeres 68 lóerőt adott le – sőt az S-kivitel 80-at. A Manta legnagyobb teljesítményű motorja az 1,9-es, négyhengeres S lett, 90 lóerővel, az Opel Rekordból.
Luxusfelszerelés is járt a Mantához
A Manta-család belépő modellje 1972-től az 1,2-es, 60 lóerős volt, majd ugyanazon év novemberében a Manta Berlinetta egészítette ki luxusfelszerelésű variánssal a programot. Sportkormány, fűthető hátsó szélvédő, halogén-fényszóró, elektromos ablakmosó és műanyag-borítású tető tartozott alapfelszereléséhez. Az ötéves gyártási idő alatt számos különkiadás gazdagította a portfóliót. Például a „Holiday”, a „Plus”, a „Swinger” és a „Sommer-Bazar” egyaránt jobb felszereltséggel, de mérsékelt árral.
1974-ben jelent meg a Manta GT/E csúcsmodell, 1,9 literes motorja Bosch L-Jetronic befecskendezéssel adott le105 lóerőt. A korszak stílusához illően a Manta GT/E lemondott mindennemű krómozásról, díszítései matt feketék voltak. 1975 áprilisában, röviddel a Manta B debütálása előtt, jelent meg az utolsó különkiadás, a GT/E-n alapuló Manta „Black Magic”, fekete fényezéssel és narancsvörös csíkkal az oldalán.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
