A Honda Jazz Crosstar küldetése, tervezője szerint sem kisebb annál, minthogy gondtalanabbá tegye a mindennapjainkat. Nagyjából be is váltja ezt az ígéretet, hiszen szinte mindent megold magától. A megbízhatóság mellett azonban van még néhány erénye, ami kiváló városi autóvá teszi ezt a hibrid modellt. Különös vonzódás köt a Honda Jazzhez, ugyanis bő 15 évvel ezelőtt már tesztelhettem egy sokkal korábbi verzióját. Ezért is örültem, mikor a Drive Me Baby csapat tagjaként most újra vezethettem a Jazz modellcsalád legújabb tagját.
A korábbi teszt a Honda Jazz első generációjával – ami egyébként az 2002-es európai megjelenését követően hamar a márka egyik legnépszerűbb modellje lett – eufórikus élmény volt (akkoriban egy Matizzal jártam). Biztos voltam abban, hogy nem fogok csalódni az új, hibrid Crosstarban sem. Ez már a Jazz negyedik generációja és azóta alapos fejlődésen esett át. Ezért csak suttogva írom, hogy azért emlékeim szerint a régebbi szériák jobban kiugrottak az autótömegből, mint ez a mostani dizájn. Mindenesetre a hangsúlyos hűtőrács, a fekete díszítőelemek és az alufelnik sportosabbá teszik a megjelenését. A fejlesztést egyébként a Yo no bi filozófia határozta meg.
De mi az a Yo no bi?
Ennek a gondolkodásmódnak az a lényege, hogy felismerjük a hétköznapi tárgyakban rejlő szépséget. A „yo” használatot, a „bi” szépséget jelent, tehát a küllem és belbecs – vagyis ezúttal az esztétika és a funkcionalitás – egyensúlyára törekedtek a fejlesztők. Valahogy a Star Wars filmek jutnak eszembe, amikor Takeri Tanaka tervezőt idézem, aki szerint a Honda Jazz Crosstar ereje abban rejlik, hogy boldogabbá és gondtalanabbá tegye a mindennapokat. Ez egyébként sikerül is neki. Elég ránézni a finom kidolgozású karosszériára, aztán menni vele egy kört.
Küllemi változás, hogy kicsit megemelték az autót, az ultravékony A-oszlopnak köszönhetően pedig tényleg pazar a kilátás – 69 fokról 90-re nőtt a látómező. A felületek letisztultak, az orr-rész pedig a hivatalos leírása szerint is minimalista. A babakék szín imádnivaló és igazából ez az az árnyalat, ami „csajosként” is átcsúszik, de ha kölcsönkéri a barátod vagy az öcséd, ő sem fog behúzott nyakkal vezetni. Méreteit tekintve igazán parkolásbarát, belül viszont tágas tér fogad minket. Nagyon tudtam értékelni a szokatlanul tágra nyíló ajtókat, a hasznos csomagtér – ami persze az ülések ledöntésével bővíthető – viszont mindössze szűk 304 literes.
Honda Jazz Crosstar: megnyomod a gombot és mész
Az e:HEV hibridhajtás tulajdonképpen észrevehetetlen, ahogyan kapcsolgat a benzines, a hibrid és az elektromos üzemmódok között, magának intézi és nagyon finoman teszi. Ezt sem bonyolították túl, a csak menjen és fogyasszon keveset elv alapján. Az ECON gombot én csak elvétve használtam, azt már csak a sajtóanyagból tudom, hogy mi a funkciója: ugyanannál a gázpedál állásnál kevesebb gázt ad. Mivel a legnagyobb hidegben teszteltem az autót, az ülésfűtésre biztosan 5 csillagot adnék, mert pillanatok alatt átmelegített a hajnali indulásokkor. És az sem volt hátrány mínusz 8 fokban, hogy a szélvédő fűtés gyorsan leolvasztotta a vékony jégréteget a szélvédőről.
És amíg olvasztottam, feltűnt, hogy az utastérben az egyik legszembetűnőbb a szövettel borított műszerfal, ami feldobja a minőségérzetet. Ráadásul nagyon praktikus – főleg nyáron- hogy a pohártartót az oldalsó légrostélyok elé rakták, így a klímával hűthetjük a kólánkat. A kényelmet fokozza a könyöklő ideális magassága, a fiam pedig díjazta az első ülések háttámláján lévő kis telefontartó zsebeket.
Ha lapozol, megtudod, mi könnyíti meg a vezetést a Honda Jazz Crosstarban!
