Már a húszas években kísérleteztek az elektromos hajtáslánccal
A VLV (Voiturette Légère de Ville, azaz könnyű városi gépkocsi) története csaknem 100 évvel ezelőtt, még az 1920-as években kezdődött, amikor a Peugeot mérnökei előrehaladott kísérleteket folytattak az elektromos hajtáslánc bevezetése terén. A technológia akkoriban egyáltalán nem számított forradalminak, hiszen még az évszázad elején is a villanyautók adták az automobilizmus elitjét. A belső égésű motortechnológia rohamos fejlődésével azonban a kor műszaki színvonalán nem tudtak lépést tartani. A márka első, valóban sorozatgyártású típusába, a Peugeot 201-be kísérleti jelleggel beépített villanymotor például 25 km/óra átlagsebességre volt képes felgyorsítani az 1929 és 1937 között gyártott szedánt, miközben benzinmotorral akár 80 km/órával is vígan robogott ugyanaz a könnyű négyajtós. Ekkoriban nem igazán volt tehát légjogosultsága az elektromos hajtásnak, a negyvenes évekre azonban minden megváltozott.
Háború után elővették a korábbi villanymotort
A világháború kitörésekor a Peugeot erősebb motorokkal szerelte fel a kor legmodernebb típusait, a 202-est és a 204-est. Újra belendült a húszas évek végén felfüggesztett haszonjármű-gyártás, a háború utáni békeévekre készültek… A béke helyett azonban a német megszállás következett, az pedig az autóipart is súlyosan érintette, a Peugeot-nak tehát sürgősen alternatív megoldást kellett keresnie. Automobilra szükség volt, de olyanra, amely minimális mennyiségű nyersanyagból építhető meg, és minél kevesebb üzemanyagot fogyaszt. Ekkor jöttek kapóra a bő évtizeddel korábbi fejlesztések: elővették a korábbi villanymotort, és egy parányi, légiesen könnyű karosszériát fejlesztettek köré.
Az első elektromos Peugeot 4 db 12 voltos akksival működött
A vékony acéllemezből sajtolt, önhordó karosszériát mindössze két rudazat merevítette – ezt a forradalmi megoldást leginkább az tette lehetővé, hogy az egész jármű alig volt 350 kilogramm. Ennek a felét tette ki az a négy darab 12 voltos akkumulátor, amelyeket az orrban helyeztek el. A 48V-os, 82 amperórás akkucsomaggal akár 80 kilométert meg lehetett tenni egyetlen feltöltéssel; a 3,5 lóerős villanymotorral 35 km/óra sebességre gyorsíthatott a kétszemélyes apróság vezetője. Alig volt lassabb, mint a vele azonos hosszúságú (2,7 méter) és tömegű (350 kg), 1905 és 1916 között gyártott Peugeot Bébé.
A VLV szériaverziója 1941 márciusában mutatkozott be. A közönség józan lelkesedéssel fogadta a hátsókerék-hajtású járművet, amellyel „kényelmesen közlekedhetünk a városban és külvárosokban. Ebben a környezetben elegendő a sebesség: az elektromos Peugeot olyan gyorsaságra képes, mint egy gyakorlott kerékpáros, ugyanakkor a legkisebb fáradsággal sem jár használata.” A folyamatos nyersanyaghiány miatt a tervezett sorozatgyártás soha nem indult be zökkenőmentesen, a kereslet azonban nagy volt iránta.
Elsősorban a francia postaszolgálat használta, de orvosok és ügyvédek is előszeretettel közlekedtek az elöl és hátul egyaránt keresztben elhelyezett laprugókon rugózó járművön. Ők alighanem az olyan finomságokat is nagyra tudták értékelni, mint a hajó alakú hátsó rész vagy az elegáns vonalvezetésű vászontető. Bár első pillantásra úgy tűnhet, az autócska háromkerekű, valójában hátul is két keréken gurult. A nyomtáv azonban mindössze 25 centiméteres volt! Az ettől kissé billegős VLV vezetése gyerekjátéknak tűnt: mivel sebességváltója nem volt (irányváltója igen), csak a gázpedált kellett nyomnia a sofőrnek. Lehetőleg félig, mert a padlógázas gyorsítást csak emelkedők leküzdésére ajánlotta a gyár.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
